A fiúk korán megtanulják, hogy a szüzességük valójában teher.

Mielőbb át kell esni a tűzkeresztségen, szól a fiatal fiúk fejében a parancs, mintha csak teher volna a szüzesség. Szégyenfolt: annak jele, hogy nem elég vonzóak, erősek, férfiasak, érettek.

A lányok számára a szüzesség elvesztése egy fontos lépés, egy egész életet megváltoztató döntés, míg a fiúk jobb, ha mielőbb szexuálisan aktívvá válnak, és lehetőség szerint hamar fontos tapasztalatokat szereznek. Természetesen mindkét koncepció hibás: a szexuális aktivitás felelősséggel jár, nem pedig társadalmi nyomáshoz és elváráshoz kell, hogy igazodjék.

A nyomás, ami a tinisrácokra nehezedik, nem csak őket frusztrálja, hanem a lányokat is olcsó prédává teszi.

Megszokják, hogy a szexuálisan aktív nők nem érdemelnek tiszteletet.

„Könnyen kapható”, „olcsó”, „egypatronos történet” – halljuk gyakran, amikor olyan lányokról van szó, akik szabadon élvezik a szexet. A kettős mérce megjelenik: a férfinak legyen minél több partnere, a nő pedig tartogassa magát „az igazinak”.

Ki ne hallotta volna a példát a kulcsról és a zárról? Egy kulcs akkor a világ legjobb kulcsa, ha minél több zárat kinyit (a férfi), a zár viszont… akkor ideális, ha csak egyetlen kulcs képes kinyitni (a nő). Tökéletes példa, csak éppen nem tárgyak vagyunk, hanem emberek.

És mint emberek, természetes, hogy különféle igényeink, vágyaink, ösztöneink vannak. A promiszkuitás és a szabadon megélt szexualitás önmagában véve sosem probléma, sokkal inkább az, ha hazugsággal, csalással, a haszonszerzés vágyával társul. Ebben nincs különbség férfi és nő között.

Megtanulják, hogy a nők szexszel tartoznak nekik, és a nőkkel való kapcsolatuk előbb-utóbb szexhez vezet.

Számos tévhit létezik arról, hogy férfi és nő között nincs barátság, mert az egyikük mindig többet fog akarni, mint a másik. Aztán amiatt megy a para, hogy a srác nehogy a veszélyeztetett barátzónába kerüljön, mert akkor… nincs szex, vége a világnak.

Ami azt illeti, a nők is gyakran szoronganak amiatt, hogy ha egy férfi kedves hozzájuk, akkor szexszel illik honorálniuk az apróbb szívességeket. Ez természetesen egy káros gondolat, ami azt sejteti, hogy a nők szexszel tartoznak a férfinak, aki figyelemre méltatja őket, s ha egy úriember udvarias gesztust tesz a nő felé, akkor „befektetésének” hosszú távon meg kell térülnie. Ha rövidtávon térül meg, akkor a 2-es pont lép életbe, ha pedig később sem, akkor viszont nem érte meg fáradozni.

A legjobb, ha a hasonló káros tévhiteket korán kigyomláljuk a kisfiúkból: legyen minden nővel udvarias, ha vonzódik hozzá, ha nem, s ha szívességet tesz, azt kedvességből tegye, ne pedig azért, mert bármit is vár cserébe. (Az aranyásókat pedig tessék ügyesen kiszűrni és leépíteni: ha szívességeket vár tőled a csaj, de ő maga csak beleülne a készbe, akkor valószínűleg nemesfémbányász hölgyeményről van szó, menekülj.)

Sok fiú hamar megtanulja, hogy tárgyként tekintsen a nőre, ne pedig emberként.

A rengeteg film, könyv és magazin, ami a férfi és a nő közötti különbségeket hangsúlyozza, bizonyos értelemben ijesztő: a srácok így már egészen korán megtanulják, hogy a nő egyfajta eszköz szexusuk kiéléséhez, s amelyet tárgyként használhatnak kényük-kedvük szerint.

Fontos, hogy tudatosítsuk: elsősorban emberek vagyunk, önálló egyéniségek, s csak azután férfiak és nők. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy a másik testét birtokolja, az életét kontroll alatt tartsa. Ha a kisfiúk ezt korán megértik, később jó eséllyel korrekt, tisztelettudó férfi válik belőlük.