Maga a kezdeményezés már a II. Világháborút követően kezdett kibontakozni, hiszen rengeteg gyerek szakadt el a szüleitől. Manapság viszont nem csak a magára maradt kiskorúak részesülnek állami gondozásban, hanem azok is, akiket rendszeresen bántalmaznak, esetleg nagyon elhanyagolnak otthon.
A nevelőszülők feladata éppen ezért egyáltalán nem könnyű, elvégre vissza kell adniuk a gyerekeknek a gondtalan élethez szükséges biztonságérzetet és otthonos környezetet. Persze az organikus együttéléshez elengedhetetlenek a jól definiált szabályok, elvárások, éppen ezért az SOS Gyermekfalvakban négy alapelvet érvényesítenek: bátorság, bizalom, elkötelezettség és pénzügyi átláthatóság. Bátorság, vagyis a gyermekvédelem terén új módszereket is bevetnek. Bizalom, amellyel megteremtik az itt élő gyermekekben azt a lelki békét, amelyet családjuk körében kellene megkapniuk, és az SOS-ben élők egymást erősítik, segítik. Elkötelezettség, mert arra hivatottak az itt dolgozók, hogy olyan egészséges felnőtté neveljék az állami gondozott gyerekeket, hogy hazánk méltó polgáraivá váljanak, a való világba kikerülve tisztességes, értelmes, szeretetteljes felnőttek legyenek. A pénzügyi átláthatóság szerepe pedig mind az SOS-ben élő gyermekek számára fontos, mind pedig az adományozók számára. Az adományokból, partneri támogatásokból gazdálkodva felelősségteljesen osztják be a pénzt az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának munkatársai.
A cél természetesen ugyanaz, mint a nem állami gondozásban felnőtt gyerekeknél, hogy a nagyvilágba kikerülve kiegyensúlyozott, önálló és sikerorientáltak legyenek. A nevelőszülők mindezt úgy valósítják meg, hogy minden gyermek számára személyes fejlesztési tervet állítanak össze. Az önállóvá válást fokozatosan érik el a gyerekek, amelyben nagyon nagy szerepük van a nevelőanyáknak, hisz ők a gyerekek elsődleges kötődési szálai.
Az évek során kialakuló szülő-gyermek kapcsolat nem ér véget a felnőtté válást követően, ugyanis a fiatalok személyes kötődése a nevelőszülőkhöz hasonlatos, mintha a vér szerinti szüleikhez járnának haza. Éppen ezért mondható ez a hivatás a legnemesebbnek, hiszen szó szerint mindhalálig tart, mondhatni sosincs vége a műszaknak.
