Jump to content

Így tartsd az egyensúlyt

2018. 11. 07. 12:03

John Coleman, a Passion & Purpose: Stories from the Best and Brightest Young Business Leaders című könyv szerzője részletesen kifejtette, hogy miért baromság a munka-munkahely magánélet-otthon egyensúly.

A valódi kérdés még csak nem is az, hogy az életedben egyensúlyban vannak-e ezek a dolgok, hanem meg akarod-e csinálni, vagy csak meg kell. Nem mindegy. Coleman ezért új modellt fogalmazott meg, és az a helyzet, hogy nehéz vitatkozni vele.

…azért nem fedi a valós problémákat a work-life balance dilemmája, mert a munka-magánélet dimenzió kiindulópontja is eleve rossz. Abból indul ki, hogy a munka színtere a munkahely, a magánéleté meg az otthon, holott ez az emberek legtöbbjénél nem így működik. Nem csak azoknál nem, akik mondjuk főállású anyaként eleve nem járnak be egy irodába dolgozni, és minden munkát otthon vagy a háztartás körül végeznek el, vagy a másik végletet képviselőknél, akik egyedül élnek, nincs családjuk, tehát napjuk legnagyobb részét valamilyen munkahelyi közösségben töltik és a karrierjüket építik. Hanem azoknál sem működik – és ők vannak a legtöbben –, akik reggel elmennek otthonról dolgozni, majd estefelé hazamennek a családjukhoz…

Coleman szerint a legtöbb ezzel foglalkozó szakember és cikk sem veszi figyelembe azt, hogy otthon is vannak elvégezendő feladatok, mint a kerti munka, vagy kicserélni a gyerek pelenkáját, és azt sem, hogy a munkahelyeden is történnek olyan örömteli események amik feltöltenek, akár csak szakmai szempontból is. Mint például a mindennapi sikerek.

Vannak a dolgok, amiket meg kell tenni, de értelmetlenek, ezek a misery kategóriában vannak. Ezek nem járnak örömmel, és nyilvánvalóan mindenkinek az a célja, hogy ebből legyen a legkevesebb az életünkben. Ugyanis céltalanok is.

Vannak további teendők, amik miatt felelősséggel tartozunk vagy a párunknak vagy a főnökünknek. Ezeket túltolva ugyanúgy nem érezhetjük jól magunkat a bőrünkben. Ezt nevezte el Coleman drudgery -nek. Bár nem okoznak örömöt, legalább céljuk van. Egy fokkal jobb.

Aztán jönnek azok a tevékenységek amik örömmel töltenek el, feltöltenek, inspirálnak, előre lendítenek, motiválnak, bár konkrétan értelmük és hasznuk nincs. Ezeket sem szabad túltolni, de egy egészséges mértékkel sokkal boldogabbak lehetünk. Ez a superficiality kategóriája, tulajdonképpen simán belefér egy ember életébe sok ilyen esemény, sőt, nagyon valószínű neked is fontos szerepe van az életedben.

A csúcs, ami a valódi cél kell legyen és szinte kötelező arra törekedni hogy minél több legyen, azok a tevékenységek, amiket meg AKARSZ tenni és örömmel végzed, ráadásul hasznot is hozhat, tehát célja van. Ettől lesz valójában boldog valaki. Ez egyenlő az önmegvalósítással, elégedettséggel és boldogsággal. A flourishing or fulfillment kategóriája kell legyen mindenki valódi célja.

Coleman fontosnak tartotta kiemelni, hogy ez a rendszer független a családi állapottól, anyagi helyzettől, és minden mástól. Mindenki a saját életére ráhúzva felállíthatja a saját koordináta rendszerét, és az alapján könnyedén meghatározható, jó vagy rossz úton haladunk-e abban a bizonyos balanszban, amit annyiszor emlegettünk már mi is.

(Forrás: szevaszfaszi.hu / fotó: pixabay.com)