Ha jól viselkedik, jutalmazd: 
Bár a büntetés szinte minden családban a nevelés középpontjában áll, néhol hajlamosak megfeledkezni az ellenpárjáról: a jutalmazásról. Pedig a pszichológusok egyetértenek abban, hogy a pozitív megerősítés a negatívnál sokkal hatékonyabb.
Ha veszed a fáradtságot, hogy odafigyelj a csemete kedvező magatartásformáira – melyek fölött talán könnyű elsiklani a hétköznapi rohanásban –, sokkal könnyebben célt érsz, mintha csak helytelen útra tévedve próbálnád őt terelgetni. Persze, nem kell csokoládéval utána rohangálni, valahányszor a helyére tesz valamit.
A szóbeli dicséret is bőven elég: a „jól van”, „ügyes vagy”, „szép munka”, „örülök, hogy megcsináltad” egytől egyig olyan visszajelzést jelent, amire a poronty majd biztosan emlékszik, és újból ki akarja érdemelni.

Tisztázd a szabályokat:
„Néma gyereknek anyja sem érti a szavát” – tartja a mondás. Igen ám, de ez fordítva is igaz!
Hogyan várhatod el, hogy az utódod alkalmazkodjon valamihez, amiről nem is tud? Éppen ezért valahányszor szabályszegés történik, magyarázd el neki, hogyan kellett volna az adott helyzetben viselkedni, s miért nem helyes az ő döntése.
Jó, ha a gyakorlatban is megmutatod neki a szabályok betartásának módját. Ha akad például szabad félórád, kérd meg a játszó gyermeket, hogy csináljatok együtt rendet.
Így megspórolhatod az utólagos kritikát, ami mindkettőtök számára kellemetlen. Sőt, amennyiben hisztiroham következik, a félórába bőven belefér, hogy orvosold ezt.

Soha ne fenyegesd!:
Ahelyett, hogy felvázolnád előtte a rosszalkodásának következményeit, és szépen megmagyaráznád, miért nem helyes az adott módon viselkednie, te egyenesen megfenyegeted, akkor rettegést keltesz a gyerekben. Abbahagyja ugyan a gonoszkodást, de mit tanult az egészből? Azt, hogy félnie kell, viszont azt csak nem tudja, miként kell a későbbiekben helyesen viselkednie